Tipikus lapos vitatéma, hogy a radler sörnek számít-e avagy valami hitvány árulásnak. Ránézel valakire, és előre tudod, mit fog mondani ezügyben. Én ilyesmin rég nem vitázom. A megoldás pofonegyszerű: akkor iszom radlert, ha üdítőre vágyom. Márpedig én nagyon szeretem az üdítőt, élek-halok a jó bodzaszörpért, málnaszörpiért, még a Schweppes citromos-keserű cuccait is szeretem, valamiért persze mindig mindenhol az ihatatlan, ragacsos taknyokat nyomatják. De most, hogy végre elterjedt a radler, a legtöbb helyen legalább egy iható üdítőt lehet kapni: szerintem ez fejlődés.
A múltkor egy balatoni verandán üldögélős mulatságra tartva egy széplaki élelmiszerboltban arra lettem figyelmes, hogy nem egy hanem egy sor mindenféle radlert lehet kapni, és egy pillanat alatt összeállt a fejemben a nyári radlerkóstoló esemény panorámaképe, és noha nem volt nálam se papír, se fényképezőgép, bizonyos nők sűrű fanyalgása közt csak azért is megejtettem a kóstrolást.
Nem hívnám nagy Radlertesztnek, mert mindössze öt féle Radlert sikerült beszereznem, és csak az ígéretesebbek közül, melyek közt mindössze egy hazai termék volt, de legalább jó eséllyel indultak különféle ismeretlen radlerek is. Öten voltak, a legvacakabbnak tűnő dobozossal, a
Henninger Radlerrel
kezdtük. Kívülről vacakul néz ki, kitöltve még annál is vacakabbul. Gyenge pisiszíne volt. A frankfurti radler íze is ezen a vonalon mozgott. Némileg az IceTeára emlékeztetett, tájékoztattak azok, akik isznak ilyesmit. Édeskés volt, műanyag, nekem inkább Deit, a lényeg, hogy még a műanyagcitrom alól is erősen kitüremkedett az olcsó, híg sör kellemetlen nyálíze. A többit még meg se kóstoltuk, de reméltük, hogy az utolsó helyezettet már meg is találtuk. A virágokra az adalékanyagok miatt nem mertük rálocsolni, ezért a fűbe löttyintettük, és már nyitottuk is a másik dobozost, a
Tuborg Lemont
melyről előzőleg csak annyit tudtunk meg, hogy valóságos bika a radlerek közt a maga 4,6%-os alkoholszintjével. Meglepően keserű is volt, de ez sajnos nem vált a javára, hamar egyfajta édes káposztaízt telepített a szánkba, ami nyilván a túlzott Tuborg-tartalom rovására írható. Mások műanyag szívószál rágcsálásához hasonlították az élményt. Az illata némiképp wc-illatosítót idézett.
Citromosnak alig nevezhető, kesernyés, műanyagízű sörről beszélünk, amiben szintén előtérbe kerül az olcsósör íze, csak még az aszpartam, meg a fenilanalin-forrás is ott tolakszik. Utána a ránézésre legszimpatikusabb
Wernesgrüner Lemon
Következett. Kellemes citrusillata van, az íze jó keserű, a teste testes – nyilván több benne a sör, mint a citrom. Nem rossz radler, de az a kevés citrom, ami belekerült, az gagyi. Édes szacharinos íze és deites utóíze van. Az egész mégsem tűrhetetlen, hisz ebből legalább kevés van benne. Én tulajdonképpen a legtöbbet a
Schöfferhofer Grapefruittól
vártam, az anyasör is jó, ráadásul búza,és a grapefruit is jó pont, de végül nem lett belőle szerelem, főleg azért, mert nem találtam benne a sört. A búza nyilván nem olyan markánsan komlós, mint a többiek, de én még a búza citrusosságát sem találtam meg benne, nyilván azért, mert a grapefruit citrusbombája (meg amúgy a keserűsége is) laposra veri a búzasör finom, összetett citrusosságát. Röviden: ez sima grapefruitlé, annak viszont nem első osztályú, pl. összeragad tőle a szám. Végül a jól bevált
Gösser Zitronét
is hozzákóstoltuk, és szponzor ide, szponzor oda, kénytelenek voltunk megállapítani, hogy veri a mezőnyt. Sok benne a citrom, és a citrom nem is rossz, van benne némi citromhéjas elegancia, de az édessége nem az üdítők buta ragacsossága, hanem a jóféle sörök kandiscukros, kerek, gyöngyszerű, törékeny édessége – najó, ez lehet, hogy túlzás, de errefelé mutat a dolog. Sör nincs benne túl sok, csak pont annyi, amennyi kell, hogy hozza az üdítőkhöz mérten vaskos testet, a finom sörbuborékokat. Egyszóval szépen kitalált ital, aminek a legnagyobb erénye az egyensúly az összetevők és az ízek közt.
Kiderült tehát, hogy a radlerben kicsi a tere a kísérletezésnek, az se jó, ha túl sok a citrom, az se jó, ha túl sok a sör, az alapanyagokkal sem igen lehet viccelődni, nem működik a búza, nem öröm a grapefruit. A sorrend elég egyértelmű. A legrosszabb a Henninger, aztán jön a Tuborg, majd a Schöfferhofer. A második legjobb a Wernesgrüner, és az első helyen a hazai termék: a Gösser Zitrone. Lenyomtuk a németeket!
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.