Sajnos a hosszú meg a rövid hétvégék, meg az ír nemzeti ünnep kicsit összekavarták a rendet, és ezért elfelejtettem leközölni a Löwenbräu kóstoló második felét, a Löwenbräu Triumphator kóstolását.

De az elsikkadásban talán az is szerepet játszott, hogy semmi revelatív vagy izgalmas nem született a kóstolás alkalmából. A sörnek kólaszíne van és szép sárgás habja, ami hamar elmúlik. Az illata elég kevés. Az első korty intenzív, de selymes szénsavja után elegánsan összetett, savanyú, édes, keserű karakteres íz fejlődik ki. A savanyúsága némileg barnakenyérre emlékeztet, az édessége először szőlőre, majd végül a határozott komlóval összeakaszkodva kávéscukorrá válik, már-már mézes komlószörpit idéz.
Mindazonáltal végig ott van az a távolról káposztás, nehézkes, nyirkos, háztáji ízvonal, ami az Oktoberfesten kortyolgatva biztosan átlényegül valami szerethető kolor lokállá, otthon azonban inkább negatívum, otrombaság. Ezzel együtt nem egy rossz sör, hozza a duplabaktól elvárható édességet, alkoholerőt, de mintha hiányozna belőle az ihlet, a mágikus érintés, amitől átlényegülne, mondanivalóval etlitődne. Nem is igazán értem, miért kapott 93 pontot a ratebeeren >>>
Előttem már Ducheminék is megkóstolták, és érdekesen összecseng az ítéletünk >>>