A gerillasörfőzők amúgy sem viccelnek, de Olasz, az Olaszházi sörök és pálinkák atyja viccel a legkevésbé. Több mint fél éve alakuló 12%-os fekete Bitumen nevű söre mostanra végül elérte a végső formáját, ás nemcsak csapon, de üvegben is érkezik a Főzdefesztre

Feketébe hajló sötétbarna folyadék, vörösesbarna reflexekkel, habja sárga, de hamar és teljesen elmúlik. Ezen az erősségen ebben semmi meglepő nincs. Illata egyszerre idézi a Black Rose pörköltségét és a belgák sűrű gyümölcsösségét.

Teste közepes, nagyon olajos, szénsavja kevés. Az íze meglepően pontosan idézi fel egy apátsági belgasör íz- és aromavilágát, ami annál is meglepőbb, mivel fél évvel ezelőtt, amikor először kóstoltam, még teljesen más volt.

A sör egészét uralja a legnemesebb csokoládés alkoholos aszaltszilva, az a jellegzetesen szép íz, amit csak a nagyon erős és barna apátsági sörökben érzünk, amikor a masszív alkohol felhajtó ereje az érett, testes aromákat az orrunkon keresztül a homlokunkig tolja.
Nem az a nagy kortyokban iható sör, inkább rágcsálni kell, azt viszont érdemes. 12% alkohol mellett nem is ajánlatos egy húzásra ledönteni.

Ha mégis rendet kellene vágni az egységes, tömény ízben, azt mondhatnánk, hogy a feketecsokiból indul, és némi vaniliával elegyedő pörköltség, majd aszaltszilvás-rumos alkoholgőzökön keresztül megérkezik egy nagyon kellemes, kiegyensúlyozott komlós keserűséghez, mely mellett tökéletesen megfér a sötét maláták pörköltsége, és a lecsengő alkoholos illatok is. Ez egy belga csúcssör, nem vitás, csak éppen a kandiscukros utóerjesztés nélkül.