A májusi felhők elszabadult zuhanyfejekként rohangáltak az autópálya felett, és már csak egy órára voltunk Prágától, amikor belesétáltunk az első csapdába.
A humpoleci Bernard sörfőzde története némi szocreál bénázás után valódi cseh sikersztorivá nőtte ki magát. 1991-ben három befektető vette meg, élükön Stanislav Bernarddal, aki önkormányzati képviselő és könyvkiadó-igazgató volt akkortájt. Aztán rátetette a képmását egymillió sörösüvegre és ettől megnőtt az országos ismertsége. A Kis Sörfőzdék egyesületének elnöke lett, és kilobbizott egy adócsökkentést a sörfőzdéknek, miközben a maga gyárát csúcsra járatta. Legutóbb, a parlamenti választások idején ingyen sört ígért annak, aki elmegy szavazni. Pár éve beszállt társtulajdonosnak a Duvel Moortgat, és azóta is folyamatosan jön a pénz, amitől a gyár szépen fejlődik. Ennek ellenére még most is pont úgy néz ki, mint egy klasszikus sörgyár.
A város közepétől alig egy köpésre cirkálunk, mert cím alapján képtelenség megtalálni, de aztán megláttam egy kövér kéményt, és azonnal tudtam, hogy ott a sörgyár. Az esőben ázó flaszteren egy lumbágós cowboy várt ránk, fitt hatvanas bácsi pornósított Statson-kalapban, steppelt mellényben kicsit idegesen. Hamar átvágtunk a gyárudvaron és egy flatscreenel és sörcsappal felszerelt sírkamrába vezetett bennünket. Itt meg kellett néznünk valami idióta zenével aláfestett filmecskét a sörgyár történetéről, majd meg kellett hallgatnunk a bácsi cseh nyelvű előadását pontosan nem is tudom milyen témában, de az biztos, hogy neki azt elő kellett adnia, nem lehetett lebeszélni róla. Igaz, mondták előre, hogy csak cseh nyelvű vezetőjük van, de nem értettünk a jószóból. Majdnem röhögőgörcs lett belőle.
Ezért aztán meg is kaptuk a magunkét. Először átvezetett bennünket a főzőházba, ahol négy szép nagy sárgaréz edény pöffeszkedett egy spotlámpákkal kivilágított, irodai növényekkel lakájosabbá tett főzőházban. Jó gépek voltak, de az egyik éppen fortyogott, amitől odabent magasra szökött a hőmérséklet, Mire mindenki leizzadt, levetkőzött, kiparancsolt minket a szitáló esőbe, tovább a gyáron. A Bernard arról híres, hogy nem pasztőrözi a sörét, és csak nyílt kádas erjesztést használ – ezt azonban pont nem láthattuk. Sajnos minden munkafolyamatot külön házban végeznek, ami miatt mi pár percenként megáztunk az egyre sűrűsödő esőben. Végül egy különösen hosszú menetelés után a folyvást krákogó bácsi betessékelt az ászokolóba, ahol nulla fok körüli hőmérséklet uralkodott, amitől csuromvizes hajunk ráfagyott a fejbőrünkre. Ehhez hasonló megpróbáltatások után az egyre csípősebb élesztő-szagot árasztó tehénpásztor bácsi még egyszer leterelt a sírkamrába, ahol ezúttal meg lehetett kóstolni a szortimentet. Közepesen elégedett fejeket láttam magam körül - nekem viszont még el kellett vezetnem Prágába, azért a szilvás-alkoholmentes Bernardra fanyalodtam. Jó ideje otthon vár belőle egy palack a hűtőmben, most utolért. Nem volt jó. El is határoztam, hogy az otthonit felitatom a gyerekekkel.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.