Vadkertről hazafele, Solt határában zavart érzek az erőben, nagyot fékezek a Kunsági éjszakában, és életveszélyes farolással közelítem meg a sarkvidéki kutatóállomásra emlékeztető sátortábort. Egy kis sáros parkoló körül félkörben sátrak gubbasztanak, elszabadult ponyvacsücskök csattognak a szélben, brutális reflektorok világítják meg a magányosan didergő bőrkabátokat. Az Utolsó Vacsorás Stadler József második eljövetelének földi másában járunk, a kínai piacot utánzó új-magyar piacon.
Gagyiboltnak szörnyűséges kiterjedésű, nem is egészen világos, hol kell bemenni, de hamar kiderül: ott, ahol a sátrak láthatólag valamiféle szilárd építményt fognak közre. az egyik üvegajtó kitárul és három bongyorhajú középkorú vidéki hölgy lép ki meggyújtatlan cigivel a szájában – egyértelmű céllal. Arcukról először meglepődést olvasok le, majd olyasmit, hogy „régóta várjuk magukat”, „csak eljöttek”. Egyszóval nyilvánvaló, hogy erre naphosszat a kutya sem jár, maximum indexes újságírók.
Hamar magukhoz térnek és rutinosan betessékelnek a glédában álló bőrkabátos-gondoláktól zegzugos belső térbe, ahol először is megismerkedhetünk a magyar juhászfurfang egy újabb ékes bizonyítékával, a pénzbedobós játékgéppel, ami nem, más, mint egy doboz, melyen a Stadler-féle focicsapat arcai világítanak, és bele lehet dobni egy százast.
Teszünk egy bárgyú kísérletet arra, hogy megtestesítsük a tipikus vásárlót és elkezdünk lapozgatni a bőrkabátok közt, de a második annyira ütős, hogy kiesem a szerepemből. Iszonyatkirály csónak-kék bőr-jakó a karján gonosz piros kínai jelekkel, tényleg annyira hozza az ősi kung-fu filmek ártatlan brutalitását, hogy csak lassan látom be, mennyire nem illik a személyiségemhez. Ez itt egy valódi Suzukis Szamuráj-dzseki. Döbbenet, hogy miközben a hazai kínaiak kínosan vigyáznak rá, hogy az általuk ömlesztett gagyin minél kevesebb legyen a kínai írás vagy stíluselem, és minden vágyuk, hogy magyar piacnak lássanak, az akasztói juhász úgy akarja leutánozni a legősibb nép kereskedelmi sikerét, hogy ráerősít a kínai jellegzetességekre.
Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy mi sem vagyunk igazi vásárlók, csak katasztrófaturisták, akkor hagyom, hadd beszéljenek a nénik. Lehet kapni „Józsi bácsi élettörténetét dióhéjban”, külön büszkék a vegyiárúra, mely mindenféle európai díjat bezsebelt, és persze minden termékről visszaköszön az ambíciózus stadionépítő feje, vagy egyik-másik híres festménye, és szinte mindenről az egymásba akasztott gemkapcsokra hajazó, igen csúnya S-logó.
Az S-betűs dolgok dömpingjében előkelő helyet foglal el a nagy kartonokban álló Stadler-sör, melyet a maistro állítólag Németországban és (!) Lengyelországban főzet, és kamionszám hordja haza. Mit mondjak, a címke ronda, az egyetlen poén, hogy a hátlapon ott látható az „Utolsó Vacsora”, és fölé oda van írva: „Reggelire, ebédre, vacsorára”, alatta meg az is kiderül, hogy a kiskőrösi Interwest 2000 Kft importálja. Amúgy 125 forintba kerül, és miután otthon megkóstoltam, megállapíthattam, hogy ahogy ez az olcsós sörrel lenni szokott, ennyit sem ér meg.
Kitöltve a színe sárga, mégis meglepő, annyira természetellenes. Az illata erősen malátás. A buborékjai ránézésre tipikus vacak, nagyméretű üdítőbuborékok. Az íze viszont egyszerűen borzalmas. Sokkal rosszabb, mint a Traubi, de még leginkább arra emlékeztet.
Semmiféle íze nincs, és teljesen kifelejtették belőle a komlót. Leginbkább úgy lehetne besorolni, hogy "alkoholmentes-sör ízesítésű alkoholos üdítőital".
Az egyedül tetten érhető alattomos, olajos hányásízről a gyakorlott sörkóstoló tudhatja, hogy az a malátának valamiféle ördögi, vegyszeres kivonatából származik. Az utóíze már egyértelműen a vegyszereké, itt már az ember visszavágyik a semmibe, a vizes íztelenségbe. Tragikus. Szegény Stadler-bácsi bármennyiért vette tonnáját, ezúttal csúnyán átverték.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.