Igaz, hogy a sörforradalom általában olyan helyeken terem, ahol nincs rendes sörkultúra, azért kivételek is annak – mint pl. Anglia, ahol a tradíció és a forradalom szépen megél egymás mellett. Lassan ilyen kivétel lesz Bajorország is, ahol egyre több sörfőzde nyit az innovatív stílusok, amerikai ízek, koprodukciók irányába, kihasználva azt, hogy Amerikában – nem utolsósorban a rengeteg ott működő német származésú sörfőző miatt – nagyon jó híre van a bajor sörkultúrának.
A Camba Bavaria egy efféle újdonságokra nyitott sörfőzde, a rozsnyói házisörverseny vip buliján a sörfőzde egyik tulajdonosa olyan whiskyshordóban érlelt ale-t itatott velünk, hogy alig akartam elhinni, hogy létezik ilyen zseniális íz, pedig a sörről sok mindent el tudok képzelni. Nagy erőssége még a főzdének, hogy valamiképp össze van folyva a BrauKon nevű sörfőzde-gyárral, akik a világon az egyik legfejlettebb technológiai vonalat képesek szállítani, és szállítják is Kínától Amerikáig. Otthon gondolom a legjobbat használják.
És koprodukcióban is ott vannak, ezt a sört Eric Toft főzte, aki az egyik leghíresebb, Amerikában született, Bajorországba emigrált sörfőző – jelenleg a Schönraumer Brauereit vezeti (Petting mellett), de azért akadt ideje Truchtlacingba is szülni egy sorozat tipikusan amerikai sört.
Az Eric’ IPA egy 8%-os India Pale Ale, ami már magában is nagyon amerikai irány (miért ilyen erős?). A szaglásom így télen nem tökéletes, de ezt a citrusos-keserű attakot még így is érzem, mintha komlót csavartak volna az orromba - ez csakis szárazkomlózás lehet.
Abból viszont nem a legelegánsabb, már-már barátságtalanul maró.
A színe is formabontó: nagyon sötét narancssárga alig áttetsző folyadék (miért ilyen sötét?) virgonc, kövér és gyorsan múló habbal. Az első korty döbbenetesen ízgazdag, azonnal olyanok tolakodnak a szájba, mint grépfrútlé, szőlőlé, citromos tea, méz, virágok – szép egyszerű ízek, mint valami gyümölcslében - és persze hamar felmerül a komló, ami annyira sűrű és fűszeres, hogy szinte csíp, miközben a 8%-os alkoholt nemigen érezni.
Tulajdonképpen nagyon fura sör, hamar elveszti a karbonációját, tulajdonképpen lemond a sör klasszikus előnyeiről (hogy az aromákat szénsavval orrba tolja), ezért minden íze teljesen tárgyilagosan érződik, akár egy bornak, ami nem mindig áll neki rosszul, hiszen érződik, hogy sok jó dolgot tettek bele, de mégis van benne valami házisör jelleg, és mintha az a rengeteg cascade komló sem mindig működne tökéletesen – néhol kicsit fáradt, dohos, savankás.
Végül a szőlős komló szuperszárazba fordul és kakaós lesz, ami némileg hasonlít a Grabanc utóízére. A sörért köszönet Pifnek >>>