Nem túl szívderítő látvány, ahogy a magyarok egymás torkának ugranak a Csíki sör skandallum örvén. Csodálkozni persze nincs ok, a magyar kommentnép szinte bármin képes összeveszni, amiben egyáltalán elképzelhető erkölcsi és nacionalista álláspont.
A Csíki Sör pár évvel ezelőtt nagyszerű marketingtörténettel indított. A székely Dávid legyőzi a holland Góliátot egy igazán egyszerű és elegáns mozdulattal, amikor úgy nevezi el a sörét, ahogy a székelyek a helyi sörüket mindig is nevezték. A Heineken betámad, majd elsomfordál. Ez Erdélyben 100-as húzás, és Magyarországon is tökéletes. Őszintén lehetett drukkolni az ügynek, cseppet sem volt zavaró, hogy nemzetpolitikai kérdések keverednek benne – sőt! Szerintem a marketingnek nincsenek erkölcsi szabályai, célja, hogy foglalkoztassa az emberek képzeletét. A romániai magyarok helyzete valódi feszültség, melynek mentén nagy energiákat lehet felszabadítani, és ezt egy székely vállalkozó igen hitelesen tudja képviselni. A Csíki sörről, mint sörről itt most nincs sok értelme beszélni, az biztos, hogy megfelelt a székely és a magyar vevőkör elvárásainak.
A marketing-történet folytatása nem volt különösebben érdekes, de nem is tért le az útról, fenntartotta a Csiki hírnevét és gondolom segítette az eladást. Talán kicsit erős volt, amikor a tulaj azt nyilatkozta, hogy a Kápát-medencében egyedül ők csinálnak kézműves sört – ezzel sikerült maga ellen fordítania az összes magyar sörfőzdést, és nem világos, hogy pontosan kit sikerült maga mellé állítania. Ebből láthatjuk, hogy a Csiki marketingje nem egy alaposan átgondolt terv szerint haladt, hanem a tulajdonos vérmérseklete szerint.
Aztán végül győztek a Heineken ügyvédei vagy a román nacionalizmus – ezt innen lehetetlen eldönteni, a Csíki marketing pedig lefejelte az ajtófélfát és zsigerből háborút hirdetett a magyarság megvédésére. Ezzel sikerült az üdítően pozitív hazafias narratívát visszafordítania a szokásos űzött magyar busongás mohácsi kerékvágásába, melynek fő üzenete, hogy minket mindenki igaztalanul elnyom, és az egész világ ellenünk van. Az igaz, hogy erre a narratívára nagyon csúszik az alkohol, de inkább az olcsóbb fajták.
Ezzel szerintem a brand felhajtó értéke nagyjából el is veszett, a poén le lett lőve, és maradt belőle a jól ismert negatív érzelmekre építő paranoid és önpusztító nacionalizmus gerjesztése – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester is hasznosnak ítélte az új uszítási lehetőséget.
Az elején azt állítottam, hogy a marketingben nincsenek szabályok – ezt egy kicsit árnyalnám. Az, hogy nincsenek… az tény. De, az, hogy kénének, az igaz. Én abban reménykedem, hogy a politikával ellentétben a sörmarketingben vagy úgy általában a marketingben az erkölcstelenség, a csúsztatás, hazudozás és uszítás kontraproduktív, és rontja a termék eladhatóságát. A Csiki legalábbis beárazta magát, és mostanra pont annyi szimpátiát, mint ellenszenvet szül – legalábbis Magyarországon. Meglehet, hogy még így is elég sört fognak eladni – ez kapacitás kérdése, de a mindenki számára átélhető, hazafias sztori megroggyant.