Nehogy megártson a sok kocsmázás, tegnap itthon maradtunk, és a legközelebbi pláza drága boltjából beszereztem a legkönnyebben elérhető sörkülönlegességet, amit már érdemes kóstolás tárgyává tenni. Így bukkantam rá a Wells Bombardier Premium Bitterre.
Már a címke is komoly elvárásokat kelt, azt írja magáról, hogy a „borsos aromája finoman előkészíti azt a tökéletes egyensúlyt, melyet a maláta gazdag teste és a komló erőteljes keserűsége a mazsola aromájával a szájpadláson megteremt. Hosszantartó utóíze puha és fűszeres.”
Szemünket az ízkerékre függesztvén igyekeztük megtalálni az említett és a nem említett ízeket a szájpadlásunkon. Alább következik a Folyékony Kenyér első sörkóstolási gyakorlata:
A Wells Bombardier Premium Bitter üvege, cimkedesign-ja gusztusos, kicsit talán sok engedményt tesz az angol focidrukkerek ízlésvilágának, de hát egy önmagát „egy korty Anglia” jelszóval hirdető italnak ez megbocsátható. Az ital színe lefegyverzően szép: borostyánkő, réz és gesztenye, a napnak tartva egyenesen ragyog. A habja tejeskávészínű, tömör, krémes. Az illata gyümölcsös és savas.
A szájban lágy és vajas érzetet kelt, az íze azonban elsöprő pörkölt kávé, pirított kenyér, karamell. Keserűsége a komlóé, de nem az üdítő citrusos fajtából, hanem ez inkább a komor fűszeres típus. Később bonyolódik az íze, a mazsolát nehezen érezzük, de az biztos, hogy nagyon komplex, miközben nem nagyon testes, inkább könnyed. Szénsavja is mértékletes, hisz ez itt egy angol ale, nem egy láger. Utóíze hosszantartó és keserű, ekkor már nem álljuk meg némi lúgos szappanosság, és némi fémesség regisztrálását, ami kicsit lefele viszi az értékelésünket. Miszerint: a palack tartalma nem éppen ideális, mégis sokatmondó lenyomata egy fantasztikusan komplex kesernyés, kalandos ízvilágnak, melyet egyszer majd Angliában is ki akarunk próbálni.
Pontszámot nem osztottunk, ez nem tévés vetélkedő.