Nálunk még az első számú országimázs-építő és nemzeti hagyomány/kultúra fenntartó letéteményesnek kikiáltott bort is folyton nyomják felülről, ha lehet, hoznak olyan rendeleteket, amitől a borászok meggebednek, ha egy mód van rá, ki kell tölteni 120 papírt azért, hogy befizethess sokmillió forintot a vpopnak, annyira, hogy a borászok már nem sírnak, hanem üvöltenek. Angliában valahogy egészen más a hozzáállás.
A siralmas helyzet ott is adott, 2009 első felében hetente 52 pub zárt be, mára ez heti 39 pubra csökkent, a társadalmi, kulturális kár így is hatalmas – ami meglepő, hogy ezt kormányzati szinten is felismerik, és úgy érzik, tenniük kell valamit azért, hogy a megmenthető kocsmákat megmentsék – mindezt a szabad verseny szülőhazájában.
A brit kormány álláspontja teljesen világos: az alkoholizmust vissza kell szorítani, de a pubokat meg kell menteni, mert a pub az angol élet színtere, ha nem volnának pubjaik, olyanok volnának, mint az idősődő magyarok – magányosak, mogorvák, zártak, otthonülők, otthonivók. Ezt érthető okokból igyekszik elkerülni a brit kormány.
Ezért kinevezte John Healey parlamenti képviselőt pub-miniszternek. Az ő dolga lesz, hogy megmentse a menthető pubokat adókedvezményekkel és tulajdonjog-vásárlási opciókkal. Persze ez a fajta kormányzati érzékenység nem a bürokrácia mélyéről bugyorgott elő, hiszen a civil pub-védő ligáknak Angliában komoly hagyományaik vannak – a legnevesebb közűlük a CAMRA – Campaign for Real Ale – ami megmentette az angol söröket az uniformizálódás, teljes iparosodás és lágeresedés veszélyétől és visszahozta a gyakorlatba a körülményes, kézimunka- és odafigyelés-igényes fahordós ale-eket.