Vasárnap délben a hosszúra nyúlt belvárosi séta után késve érkeztünk a Vencel tér közvetlen vonzáskörzetében működő Novoměstský Pivovarba, és így megúsztunk egy jókora csapdát, melynek emléke még beléptünkkor is ott üldögélt a többiek arcán.
Nélkülünk csak heten voltak, de így is kicsi volt nekik a tükörrel és olcsó lambériával súlyosbított boksz. Kis társaságunk tagjainak arca szürke volt és csendes, először azt hittük, valamiért meg vannak ránk sértődve, talán túl sokat késtünk. Aztán elmondták, hogy éppen túlestek a „valamilyen kóstolón”, melynek keretében meg kellett kóstolniuk a kávés, a karamellás, a banános és a gyömbéres sört, melyek a beszámolók szerint mind borzalmasak voltak.
A Novoměstský Svetly Lezák, amit én kértem, az azonban zseniális volt. Semmi különlegesség, csak a tiszta tökéletes cseh láger. Főzelékesen keserű, nagyon kellemes friss íze van, és valami leheletfinom édesség bujkált benne.
Hozzá hermelint fogyasztottunk, ami nem más, mint fokhagymában pácolt camamber marinált paprikával és balzsamecettel. Nagyon direkt – fokhagymás – ízű étel, de nagyon finom is. Csiklandós, fermentált, sós íze nagyszerű sörkorcsolyává teszi.
Fel voltunk rá készítve, hogy hétvégén a jobb helyeken asztalt kell foglalni, meg is tettük, és nem a Novoměstský volt az egyetlen, ahol ennek ellenére vagy pont ezért vacak helyre ültettek bennünket.
Vettük a fáradságot, hogy kicsit körbekalandozzunk a zegzugos pincerendszeren, ahol száraz komló lóg a plafonról mindenfelé változóan giccses vagy vicces falfestmények sorakoznak, szinte bármelyik sarokban szívesebben ültünk volna, mint ott, ahol helyet kaptunk. Az erjesztők és az ászoktankok a bonyolult pincerendszer különféle zugaiban voltak szétszórva, a főzőház, pedig a legkülsőbb vendégtérben díszelgett.
A sör és a korcsolya egészen kiváló volt, és ha nem lett volna némi szarakodás a kézzel írt, zavaros és kivehetetlen számla körül – melyről ezt-azt le kellett húzni, mielőtt másodszori kérésre végül kiadták – akkor mosolyogva távoztunk volna.
_____
Kellemes séta vezet innen az U Flekůba, amit mostanában nagy divat fikázni, mivelhogy olyannyira turistás. Az persze igaz, hogy sok benne a turista, és kifele menet külön kis szuvenír-shop gondoskodik az ellátásukról, de közben azt is látni kell, hogy a kocsma legalább olyan régi, mint a St. Vitus Székesegyház, ahol viszont ényleg tízezerszer több turista van, és még sört sem főznek benne. Tehát, ha csak egy turistahelyet vállalunk be, az simán lehet az U Fleků. Ennek ugyanis változatlanul van hangulata. Az építészetileg elnagyolt gótikus udvarok, faramuci bolthajtások, alkóvok, átjárók és a köztük mozgó levegő, és az abban mozgó fáradt, de színpadias alakok mind árasztanak némi valóságos középkori hangulatot. Itt még tényleg imbolygó tálca sörökkel (és becherovkákkal) vonulnak a pincérek és akkor kell szólni, ha nem kérünk belőle. És az a gesztus, hogy csak egyféle sört főznek? Szerintem ez az autenticitás erős kinyilvánítása – noha állítólag ezt a sört már nem is itt helyben főzik. Viszont az az egy sör jó. Sötétbarna sör és szélp nagy habja van. Íze jellegzetesen kávés, mohás, száraz, ősi íz, de nem durva, nem tolakodó – az idő kerekítette ilyen öreggé és finommá.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.