Nem mintha most ittam volna először, de eddig csak csapról kocsmában. Rendesen kóstolni, én is most kóstoltam először a Keserű Méz téli változatát, a Winternachtot. És durva meglepetések értek.
Az első meglepetés, hogy milyen sötét - mélyréz színű folyadék színben hozzá illő sárgás paplanhabbal. Az illata mézes cukorkás, vaníliás, pemetés, citrusos IPA-illat. Az első korty a fenyőméz aromás, cukros vizességét idézi, egyrészt szép téli, erdei íz, másrészt nem vetíti előre a sokkal fajsúlyosabb végkifejletet. A fenyőméz a fűszeres – kicsit a Fóti Gyömbéresre emlékeztető – malátának adja át a helyét, majd végül kibontakozik a Winternacht teljes gazdagsága.
Olyan mély ízek merülnek fel, amiket leginkább csak fekete sörökből ismerünk, de nem a pörköltség ízeire gondolok, hanem a dús színű maláták erjedéséből fakadó nehéz aszalt-gyümölcsös kakaós ízekre, amik azonnal a belga apátsági söröket juttatják eszembe. Ezen a ponton nagyformátumúvá nő a Winternacht, és a vége felé csodálatos vaníliás villanások keretében csúszik le a folyadék az erősen komlózott likőrös-keserű utóíz felé, de még mielőtt odáig elérnénk, feltárul az igazi titka: szétárad a szájban a St. Bernardus 12-es titokzatos, nehezen magyarázható heves érett őszibarackíze, ami legalább annyira meglepő, mint amennyire kéjes.
Ha nem számítana szembedícsérésnek, azt mondanám zseniális. A Keserű Méz biztos malátalapokon álló sör, ami mindenekelőtt a komlóról szól. Gyenge Zsolt sörfőző a Keserű Méz komlózottságát biztos komlóalapnak tekintette, és erre épített fel egy téli sört úgy, hogy az már a malátáról szól. 19-re lapot húzott és nyert.
Noha pár helyen már lehetett kapni, a hivatalos bemutató holnap, azaz 14-én este lesz a Tündérgyárban, de ironikus módon ez az utolsó hordó az első főzetből – úgy fest, szétkapkodták, ezt az egyet is alig sikerült megmenteni. De nem kell aggódni, mert hétfőtől már a kocsmákban lesz a második főzet. Akinek pedig az a kényelmesebb, elfáradhat a Bortársaság üzleteibe, és ott is megveheti a magáét már ezen a héten!