Óriási a lemaradásom házi sörök terén. Az év során kéttucatnyi otthon főzött sört kóstolhattam, hála a házi sörfőzők irántam tanúsított kitüntetett figyelmének, viszont csak egy párat volt érkezésem megírni. Noha a kéttucat közül mindössze 3-4 olyan volt, ami nem igazán ízlett. Még egyszer hangsúlyoznám. döbbenetesen jók lettek a magyar házi sörök, bizonyos tekintetben lehajrázták a kézműves sörfőzőket, más tekintetben meg egyenesen beálltak közéjük - gondolok itt arra a 4-5 házi sörfőzőre, akik vagy már gerillák, vagy most építik a sörfőzdéjüket. Németh Antal Nelson IPA-jét egy Palak Paneerhoz bontottuk fel, egyáltalán nem illett hozzá - nem minden IPA működik minden indiaival - de a sör nagyszerű volt.
A Főzdefesztre egyre több külföldi érkezik, idén meglátogattak a horvát ratebeeres kollegák és hoztak vagy 12 üveg horvát sört. Sajnos egyik sem volt igazán emlékezetes, de ez a Pan nem volt rossz. Az biztos, hogy mi már előrébb járunk sörügyben, mint a horvátok.
A lengyel házi sörfőzők alapította Pinta is küldött egy nagyszerű füstölt sört!
A Dogma a BrewDog ambiciózus politoxikomán söre, guarana, kóladió és más alternatív nyalánkságokkal, háttérben a gömöri hegyek, meg valami idióta gyerek, aki túl sokat ugrált. Az összetevők tüzijátéka ellenére nem egy kiemelkedő sör. Nem rossz, de az izgalmas összetevők inkább csak eladják, mint itatják.
A Bitterflyról persze rengeteg szó esett, csak éppen egy szakszerű kóstolás nem tellett ki tőlem. Most már mindegy. A lényeg, hogy kompromisszummentes, újhullámos magyar kézműves sör - olyasmi, ami Amerikában ma már mindennapos ügy, Európában azonban még nyugatos is meredeknek számít, K-Európában pedig nemigen van párja (ha csak itthon nem).
Ez a sör inkább szép volt, mint izgalmas. Kedvenc rakott sajtos kelbimbóhoz nyitottuk ki, de mivel a végtelen kellemes szuperpezsgésen kívül nemigen volt jellegzetes íze, nem mondhatom tiszta lelkiismerettel, hogy jó párt alkottak, bár semmiképpen sem nevezném kellemetlen élménynek. Köszönet a sörért a szlovák házi sörfőzőknek!
És most jut eszembe, hogy Erdélybe is eljutottam, ahol a vendéglátóim voltak olyan figyelmesek, hogy rögtönzött kóstolót kínáltak a helyi kínálatból, ami persze nem túlzottan izgalmas, de a Ciuc meglepően iható volt, amúgy pedig ez volt az egyetlen érdekesebb üveg. Gyakorlatilag egy Blanch de Bruxelles utánérzést rejt, korianderes, tejes witbier, az egyetlen belga műfaj, amit sosem bírtam megszeretni.
És kaptam egy kifejezetten izgalmas litván sört is. Ez egy nagynak tűnő gyár terméke, aminek vannak felejthető sörei bőven, de a két csúcsmodell - köztük ez a 6,8%-os, nagyon rendben volt, de főleg nagyon jellegzetes volt - gabonás, malátás, parfümös, kicsit északi kenyeres, sok édességgel, kifejezetten balti ízvilág.
