Halottak napján ne igyunk tingli-tangli világosat – itt a feketesöridő! A temető tele mécsessel, én itt lakom felette, nem megyek le, csak kinyitom a Black Maria-t, halottaim emlékére.
No need for the black maria
Goodbye to the east end sun
A Black Maria amúgy nem más, mint a rabszállító kocsi, ez valamiféle börtönbevonuló rigmus az alvilági hagyományban, amennyire meg tudtam állapítani. A sör meg egy dán fekete IPA, galaxy, centennial, columbus és cascade komlóval.
Sűrű fekete folyadék, hosszan tartó, grandiózus világosbarna habbal. Csodás hajnali kert illata van, távoli friss kávéval, levágott fű, ébredő virágok. Az íze pedig folyékony föld, majd régi hordó, nedves korhadt farönk. De van benne szeretet is - konyak, bor, kávé - és valami csodálatos virágos gyümölcsösség, ami egy pillanatra besüt a korhadt deszkákon át a fészerbe, és ebben a sugárban őszibarack, szilva, eper, és más érett gyümölcsök szellempanteonja, mielőtt átadná a helyét az alkoholos, balzsamosan komlós száraz végnek. Ámen.