A szarvasi székhelyű Agro-Flott Bt. békésszentandrási sörfőzdéje hazai viszonyok közt komoly hírnévnek örvend, amióta Black Rose nevű sörükkel repülőrajtot vettek az ínyenc sörök pályáján. Most a Gold Rose került a kezünk közé.

Legyünk őszinték: a külseje ugyanolyan tré, mint a házi sörfőzdék olcsó 2L-es pillepalackjaié, csak kicsit másképp. Az azért disszonáns, hogy miután vették a fáradtságot arra, hogy 0,33-as nonkonform üvegbe töltsék, élénk-színű, keménypapír-logót ragasszanak rá, és a kupakját is beborítsák a borokhoz hasonló műanyagnyakkal, a középpontban lévő rózsaábrázolást a windowsos klipart-készletből oldják meg. Vizuális vákuumban él és tragikus képhiányban szenved a dél-Alföld! Fotósok, irány Békésszentandrás!
Kitöltve szép mélynarancs-borostyán-tea-színe van, méltó egy India Pale Ale-hez. Habot alig vet, bárhogy trükközök. Alig van illata, mézes, olajos, nehezen löttyenő folyadék, kicsit félelmetes.
Az íze is ütős, elsőre meglepő, sőt visszatetsző – édes és alkoholos. Olyan, mint a sűrű likőrös kávé, sok alkohollal, sajnos nem valami kiegyensúlyozott, de legalább van benne műsor.
Aztán egyre érdekesebb lesz, a likőr és a kávé lassan komlósodik, finomodik, de sosem válik igazán finommá, amiben talán a brutális alkoholgőz is szerepet játszik.
Vak kóstoláson minden bizonnyal azt mondanám, valami újhullámos skót vagy amerikai kis sörfőzde terméke, nem világos, hogy milyen műfajban. IPA lehetne, ha a komló irányítana, de nem: itt az édes maláta-lavína diktál. A csakajósör leírása világos-bak kombinációnak mondja, amit nem lehet megkérdőjelezni, de nem sok kontextust kínál. Szegeden csapolva is lehet inni, a fővárosban tudtommal csak az üveges elérhető.