Ha szétnézek a magyar és a nemzetközi interneten, azt látom, hogy a fél világ a sörrel van elfoglalva, itthon havonta születik egy új sörösblog, „nyugaton” pedig a nagypéldányszámú napilapok online változatai versengenek a legjobb sörkritikusokért. Nagy-Britanniában a British Guild of Beer Writers idén is kiosztotta az „Beer Writer of the Year” díjat, az Atlanti Óceán túloldalán pedig már hagyomány a „Beer drinker of the year” díj kiosztása. Egyszóval valóságos dagálya közelít a sör kultúrájának: nosza hát, vessük bele magunkat! Arra gondoltunk, hogy ezentúl péntekenként nem a sörösüveg aljára nézünk, hanem megmerítkezünk az említett söróceán dagályában, és a világ sörügyi eseményeit vesszük számba, könnyed, zanzásított, hiperhivatkozásokkal telített stílusban, melynek állandó rovatcíme: Hírkorcsolya lesz.
A denveri Wynkoop Brewery évek óta osztja ki az „Év sörivója” címet, annak a megszállott amatőrnek, aki a legtöbbet tesz az amerikai sörkultúráért, aki a legtöbb sört kóstolja, és aki a legkomolyabb sörfej. A pályázók megneveznek egy törzshelyet is, ahol általában szoktak sörözni, és a nyertes az általa megnevezett törzspubban élete végégig ingyen iszik. A tavalyi év nyertese Cody Christman, akinek a törzspubja véletlenül éppen a verseny rendezője, a Wynkoop.
Az amerikaiakról mindenki tudja, hogy kicsit gyerekesek, és szeretik a világot numerikus rendszerekben meg rekordokban meg extremitásokban látni, persze a sörhöz is hasonlóképp állnak hozzá, itt van mindjárt Al, a hop-talk bloggere, aki a tavalyi évet azzal töltötte, hogy minden nap másfajta sört ivott, és igencsak panaszkodik, milyen nehéz volt neki, de megcsinálta.
Mint azt már korábban is láttuk, nővel hirdetni a sört egészen ősi ötlet, annyira lapos és magától értetődő, hogy talán már az egészen barázdálatlan agyú reklámszakemberek is felfogják, de nem, mert a brazil Devassa sör legutóbb úgy döntött, hogy Paris Hiltonnal adja el magát, és a brazil médiaetikai bizottság, a Conar hajlandó volt neki kontrázni, és azt kiáltotta, „Szexizmus!, Ez túl szexi!”, és a Devassa ezért kicsit cenzúrázta magát, de a világhírű kurtizán továbbra is a sör arca marad. Itt összehasonlíthatjuk a Hiltonos reklámspotot a világ további legerotikusabb sörreklámfilmjeivel.
De nem csak butaságok történnek, hanem okosságok is, Nagy Britanniában például a CAMRA húsz évnyi „aknamunkája” járt nemrég nem várt sikerrel, amikor a Wells and Young, a leginnovatívabb angol nagyüzemi sör, úgy döntött, hogy fejest ugrik az ismeretlenbe, és a legmenőbb márkájánál, a Bombardiernél lecseréli a világszerte jól bevált KEG hordót a hagyományos brit Cask-ra, ami eredetileg fahordót jelentett. A legfontosabb különbség a KEG és a Cask között az, hogy a KEGből túlnyomással lehet kiahajtani az utolsó csepp sört is, a Cask viszont szűretlen, pasztörizálatlan sört tartalmaz és kézi pumpával csapolják pohárba, és a hordó alakja úgy van kitalálva, hogy a szárazanyag-tartalom, lerakódás, élesztőmaradék ott maradjon benne.
A Cask előnyei ma már egészen nyilvánvalóak: jobb sör, de csak úgy magától sose volna képes elterjedni, ezért a Bombardier kitalálta, hogyan verheti meg a hagyományos lágereket a harctéren, azaz a kocsmák pultjainál: készített egy az átlagnál kétszer nagyobb és kétszer látványosabb sörcsapot.
Design és tartalom itthon még messze nem jár kézenfogva, többször cikkeztünk már a hazai sörcímkék silányságáról, és úgy tűnik, hogy ezt már a sörcikkgyűjtők sem bírták idegileg, mert Zámbó Csaba csinos kis hommage címkét alátétet készített a vadkerti Kárpi sör huszadik születésnapjára.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.