Röviden annyi, hogy mindenki épségben hazaért Prágából, nyikto ne atszusztvujet, zlaty Praha hozta a formáját, a Vltava ugyanolyan diszkréten kanyarog, mint azelőtt, a Károly híd ugyanolyan inadekvát gótikus büszkeséggel szeli át, a St. Vitus ugyanolyan túlméretezett, csúnya barna iszapvár a hegytetőn, és ezekhez a dolgokhoz ugyanúgy nem lehet hozzáférni az egyenletesen hömpölygő turistamasszától, mint régen. Ezért a műemlékeket nem is igen bántottuk, inkább a vendéglátóegységekre koncentráltunk.
A villamosok ugyanúgy csikorognak a Malostranskán, mint pár éve, a Letna csúcsán még mindig nem működik a metronóm, a Hradzsin alatti kertekben szőlőtőkékkel próbálkoznak, a Nerudován a főként kisportolt négusokból álló moldvai tengerészbanda partizik, a hídon malacbanda prüntyög, a pincérek ugyanolyan bunkók, mint amilyenre emlékeztem, a sör meg legalább olyan jó. Nem bírtam megállni, hogy ne számolgassam a nem bunkón viselkedő emberek számát, de egy idő után annyi lett, hogy feladtam. Tíz felett az biztos. A bunkókat el sem kezdtem számolni, az teljesen általános jelenség.
Megfordultunk egy sörgyárban, két sörboltban, egy csomó sörfőzdében, több mint egy tucat kocsmában, és hoztam haza 18 üveg sört, megfáradtunk, megboldogultunk, majd megírom milyen volt.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.