A Great British Beer Festival Bieres Sans Frontieres standjáról hoztam ezt a japán IPA-t. Az első japán kézműves söröm.
A címke nem valami meggyőző, zavaros kivehetetlen valami, nem is nézegetem sokáig. A sörnek szűrt rezes színe van, lassan omló, óriás paplanhabbal rendelkezik, kicsit messze esett az IPAk központi fájától – ködös narancsszínűnek kellene lennie. Ráadásul az illatában sem érezni azt a rámenős komlósságot, amit elvárhatnánk. Helyette sütis, malátás illattal indít. Amibe azért vegyül a mélyből némi halvány sajtos erjedés és egy nagyon távoli fokhagymás komlóillat.
Az íze elsőre boros, kakaós, tejes, és igen erősen pörkölt. Ha nem tudom, hogy IPA, azt hiszem, hogy valami aszaltszilvás, kávés dologgá nemesedő barnasört tartok a számban. Nem így történik. Végül brutál keserű, száraz íze lesz, ami csak az éretlen datolya szájcsücsörítően dehidratáló erejéhez fogható. Mindent összevetve elég barátságtalan, szigorú és japánosan fantáziátlan. Mintha a sörfőző nem tudta volna eldönteni, mit akar, minden súlyosságot beletett. Mintha valami japán fazont látnék, aki csillogóra belőtt Elvis-frizurával jeezik a mikrofonba.
Majd még vizsgáljuk a japánokat, mert ennél többet vártam volna erről a szigetről. A Baird Brewery Shizuokában főzi s sört, legalább hatvan félét, és elég szép ratebeer-pontszámai is vannak - sörözött már valaki Japánban?