Amikor a karácsonyi Wampon megláttam a FőzdeBusz helyén álló asztalon, megdobbant a szívem. Végre egy erős és mégis autentikus, kifejező sördesign!

A Lehmann sörfőzde bizonyosan a legsikeresebben bújkáló budapesti főzde. Ott dolgoznak Aranyhegyen a pékségük mellett/mögött/alatt és sosem jönnek le. Igaz, én sem bírtam felmenni az elmúlt pár évben – pedig ez kb. Csillaghegy. >>>

Viszont próbáltam őket lecsalogatni, de nem olyan könnyű velük még telefonon sem beszélgetni. Annyi kiderült, hogy csak akkor szállítanak sört, ha viszünk hozzá hordót.

Mint azt Zsófitól, a Busz főcsaposától megtudtam, ez a termék is így pottyant ki a világra. Lehmannék csak műanyagba palackoznak, de a buszt üzemeltető kolléga, Szabi pontosan tudja, hogy pillepalackkal nem menne sokra a Wampon, ezért küldött a sörfőzdébe helyes kis belga 3 decis üvegeket. Lehmannék pedig ráragasztották a rendelkezésre álló címkét – ami épp csak egy kicsit nagyobb, mint az üveg. Sebaj – a kedvenc bitterem, az Angostura is túlméretezett címkével lett világklasszis. És ezért most egészen őszintén mondom, hogy ez nekem nagyon tetszik. Autentikus, természetes, egy csomó mindent elárul, és – így hogy kiemeltük a gagyiból - rá kell jönni, hogy maga a címke is rendben van. Visszafogott retro-modernizmus és némi közhelyes líraiság a hajlongó kalászokban – szépen elmondja, mit is gondol a magyar férfiagy a sörről.

A sör maga nem egy nagy eresztés. Fájdalommentesen iható festőmaláta-ízű barnasör, mintha legóból raknál össze egy stoutot. Többször kóstoltam, eddig mindig kicsit más volt, de egyszer sem volt szörnyű.

Ennek most tényleg nagyon örülünk. A Randall nevű helyszíni hidegkomlózó apparátusról már évek óta tudunk, de nem tudtam hogy meg lehet venni, és a mai napig nem találtam olyan barkácsistent, aki összerakott volna nekem egyet a nyíltforráskódú tervrajzok alapján >>>
 
A múltkorában azonban a Brewdog bárban jártunk, és ott láttunk egy hasonlót működésben, majd a blogposzt kapcsán egy kommentben váratlan segítséget kaptunk Takács Péter, szabadúszó komlódealer és sördesignertől – ő ugyanis megrendelte a tárgyat a gyártótól, az amerikai Dogfish Headtől, és komlója is volt hozzá. Sőt söre is. A Hatodik íz néven futó vándorsörfőzdéjét tulajdonképpen ismerjük már a Kalász vagy az Esti Mese óta – ezeket is ő rakta össze.

Tegnap az Élesztőben két órányi ügyeskedés árán összeszereltük, beüzemeltük és megkóstoltuk a Takács Péter-féle 7%-os imperial lagert, a Tündérmesét, amit direkt úgy főzött, hogy érvényesülhessen benne a leveles Citra íze, amin átfolyattuk. Érvényesült is. Méghozzá pont úgy, ahogy vártam. Friss, olajos, aromás, lehengerlő komlóízzel vibrál a sör, intenzív mégis egész este lehetne inni. Sőt több este is, ma már például Amarillo komlót kapott a Hopinator komlótartó hengere, és később újabb komlók is érkeznek hozzá. Mivel azonban a sörrel eláztatott komlót naponta ki kell cserélni – egy töltet kb 10 e Ft – ezért arra gondoltunk, hogy csak a legforgalmasabb napokon – csütörtökön, pénteken és szombaton – röffentjük be a gépet.

És nem biztos hogy Hopinatornak kellene hívni, ez a név valószínűleg a Brewdog sajátja, de még mindig jobban hangzik, mint a valódi - Randall. Minek hívjuk ezt magyarul?

Némi feltűnést keltett, amikor pár hete ezt a kis harcos A4-es üzenetet posztoltam, senki nem tudta a megoldást, én azóta kiderítettem, íme a sztori:

Pár házra a jogi kartól és az Egyetem tértől éldegélt békésen egy kis belga söröző, a BelD’or. Egészen addig, amíg a ház tulajdonosa, a főbérlő, az ír üzletember vásárlót nem talált a szinte teljesen lakatlan műemléképületre egy magyar ingatlanmogul személyében. Ekkor ügyvédei körében ülve felszólította a sörözőt üzemeltető fiatalokat a távozásra. Ám mivel nekik 10 éves bérleti szerződésük van a helyiségre, nem értették miért kellene elmenniük. Erre begipszkartonozták az ablakaikat (a gipszkartont később a műemlékvédelem sikítva távolította el) és kénytelenek voltak bezárni, érezték, hogy jobb volna csendesen lelépni, ezért megjelölték az összeget, ami megtéríti a beruházásukat és az elmaradt hasznukat. Erre a kb. 40 ingatlan felett rendelkező mogul összerezzent és azt mondta, akkor inkább maradjanak. Akkor azonban már be volt zárva a kocsma, és a beldorosok nem tudták mit tegyenek. Kártérítési igényükre a főbérlő nem reagált, illetve reagált csak nem szóban: elzárta a vizet. Erre persze nem volt joga, úgyhogy az önkormányzattal ezt vissza lehetett kapcsoltatni. Aztán elzárta a fűtést: erre sem volt joga. Azonban minden ilyen elzárás pár nap kiesést jelent, és így a beldorosok nem mertek kinyitni. Aztán ahogy mérgesedett a helyzet, ők is egyre magabiztosabbá váltak. Pontosan tudják, hogy ezt nem lehet velük csinálni: a jog őket védi. Ezt mutatja az is, hogy a támadó fél már a harmadik ügyvédet rúgta ki az ügy kezdete óta. Ám az is igaz, hogy a jog gyeplője lazán fogja a dúsgazdag befektetőt, ha az úgy érzi, bármit megtehet, ezért jogszerű szerződésük ellenére sem érzik magukat biztonságban. Ezért úgy döntöttek, ők lépnek először.



Elhatározták, hogy így is kinyitnak. Szombaton nyílik tehát az ostromlott Bel d’or Pop-up Pub, ahol egy vendéglátóipari kísérlet keretében bizonytalan ideig magyar sörkülönlegességeket árulnak. Ezen belül egy másik kísérlet is zajlik. A csapokat kifelé fordították, így mindenki magának csapolhat és a szokásos fogyasztói henyeséget félretéve részt vehet egy ostromzár alá vont kis kocsma szabadságharcában.

Szombaton itt tehetsz az ügyért és magadért >>>

Eljött az idő, hogy bemutassuk nektek legújabb őrültségünket a Campanie Cervisiát. Ahogy a neve is elárulja ez egy pezsgősör.

Duplán erjesztettük, első körben egy nagyon fűszeres észteres apátsági sört főztünk 10%-os alkoholra, majd főztünk hozzá még egy adag sörlevet amire átfejtettük és hozzáadtuk a Champagne élesztőt. Az erjedés hamar beindult, majd meghűtöttük, hogy lassan menjen végbe, hogy minél tisztább egyensúlyosabb sör legyen. A végeredmény nem a komlóról szól, kivételesen. Inkább a sör sokszínűségéről. Egyszerre gyümölcsös fűszeres, közben meg fehérborosan száraz, pezsgős.

A sör és a pezsgő fogalma most ebben a palackban egy kis időre találkoznak.

Egy félbarna erősen gyümölcsös belga sör, és a francia champagne borvidék nemes élesztőjéének elegye ez a sörpezsgő.

Egyedi duplán erjesztett sörkülönlegesség ez, melyben a gyümölcsök sokszínűsége és az alkoholos kontraszt találkozik.

Ünnepi hangulatokra készítettem, nektek, sörkedvelő barátaimnak.

Idén a Legenda Sörfőzde debütálása óta nem történt talán ekkora mozdulás a kisüzemi főzdék palettáján, mint mikor néhány hete hivatalosan is megnyitotta kapuit Domonyban a Big Foot. A 2005-ben épített Osterbräu idén új tulajdonost és nevet kapott, és egy komoly beruházás is történt a főzdében. Az új, egyedien hűthető erjesztőtartályok nagy lehetőségeket rejtenek, hiszen, a teremhűtéssel ellentétben, itt minden sör a neki legmegfelelőbb hőmérsékleten erjedhet. A Big Foot rögtön kész szortimenttel és ötletes, 1920-as éveket idéző gengszter dizájnnal indult el a piacon. Filozófiájuk szerint egy olyan sörökből álló termékpalettát próbáltak piacra vinni, melynek a jól és könnyen iható alapsörökön kívül azért vannak különlegesebb darabjai is. Mivel ez az első főzetek ideje, a közönségigények alapján egy jó vállalkozás változtat, csiszolgat a termékein a visszajelzések alapján. Nem mintha a kiinduló darabok miatt szégyenkezniük kellene, sőt. A prohibíciós gengszterromantika-imázs ellenére a sörök közelebb állnak egy angolos világhoz, az alap ale, a Brand-Ale mellett, ami egy kellemes könnyed, pubokba való, egész este kortyolható Bitter, azért van itt IPA is, az Ale Capone, de ez is visszafogott, nem olyan vad citrusos komlóorgia, mint pl. egy Hopfanatic vagy egy Armando féle változat. Viszont közelít sítílben a klasszikusabb angol IPA-khoz, bár - ahogy kóstolás közben beszélgettünk a főzdében, - ezt az angolos világot erősítendő, a jelenlegi Saphyr helyett kifejezetten jót tenne neki egy kis East Kent Golding, vagy egy szlovén Styrian Golding és / vagy Aurora, ami belecsempészne némi barackos, körtés-birses gyümölcsösséget. 

teljes cikk és a Vanilla Crack a Sörbúváron >>>

bemutató holnap este az Élesztőben >>>

A Téli Mese angol Maris Otter, belga Karamell és belga Csokoládé maláták felhasználásával készült.
Az Esti Mese után a Téli Mese is egy Maris Otter stílusgyakorlatnak tekinthető, amely a világ legjobb malátája értékeinek mélyebb megismerésére irányul. Az angolok winter warmernek hívják a malátahangsúlyos, magas alkoholtartalmú téli söröket, innen a névválasztás >>>

A sör az angol stílusú árpabor alkategóriába tartozik, színe vörösesbarna, illata édes, gazdag, malátás, diós, kekszes, mézes, virágos és szárított sárgabarack, ízében a malátából származó diós, kekszes, szilvás, karamellás ízjegyek dominálnak, amelyeket az angol sörökre jellemző komlók tartanak egyensúlyban.

Az alkoholtartalom 7,5% feletti, a szín 44 EBC. Fogyasztása 12 C fokon lehetőleg konyakos, vagy vörösboros pohárból.

A London Fields Brewery Hackney-ben van és már nem is nagyon kell bemutatnom, hiszen az elmúlt pár hétben kicsapoltunk egy pár hordó sörüket az Élesztőben. Földszintes, ipari épületekkel szegett elhagyott, külvárosi utcában található, és ahogy beléptünk a hozzá tartozó ivóba, mellbe vágott minket a komlóillat – először azt hittük, a főzőházban zajló intenzív komlózás miatt – később elmondták, és láttuk is: több, mint 30 kiló friss komlót aggattak fel mindenfelé a faborítású, egyszerű helyiségben.



Az üvegtábla mögött kezdődő főzdét is meglátogattuk – elég érdekes felépítésű volt: két hatalmas – egy 3000-es és egy 5000-es főzőüst, kevés erjesztő, és vagy kéttucat egyköbméteres műanyag víztároló, amit állítólag speciálisan alakítottak ki, hogy el lehessen venni belőle az élesztőt. Ilyen megoldást még nem láttunk, de sajnops nem is sikerült pontosan megértenünk. A második meglepetés a pulled pork sandwich volt, aminél kevés finomabb szendvicset ettem életemben. Nagyon puhára főtt disznóhús, villával szálakra cincálva, finom barna ciabatta-szerű buciban, valami öntettel (majonéz?), csíkra vágott lilakáposztával – pontosan tökéletes volt.
Az itthon csapoltakon kívül hozzájutottunk még egy Pumpkin Ale-hez és egy Barley Winehoz – mindkettő innovatív ízvilágú, korrekt sör volt.

Olyan szépen megkövéredett a magyar sörszcéna, hogy ma már egy csomó minden történik egyszerre, és szegény Folyékony Kenyér néha képtelen lépést tartani az eseményekkel, valamint szegény tony képtelen végiginni a folyamatosan bővülő kínálatot. Ezért úgy döntöttünk, hogy az is szép lesz tőlünk, ha a folyamatosan megjelenő új sörök cimkéit és bemutatkozását leközöljük, hogy legalább a központi tévedhetetlen információforrás imázsát megőrizzük és egyben folyamatos tájékoztatást nyújtsunk a kedves folyékony olvasónak. A sörfőzők által küldött bemutatkozószöveget dőlt betűvel írom, hogy ne férhessen kétség a szerzőséghez. 

Koromfekete, bárdolatlan, keserű, nem hízeleg, hanem van véleménye. „Tuskó! Sötét bunkó!” Ezek a kiáltások követik léptei nyomát. Komlótól sűrű a vére és nem is tagadja. Átlátszó, olcsó lőre nem oltja szomját. Nem éppen-nagykorú, nem akar másnak látszani, nem mondja meg neki a tv, hogy mit viseljen, hova menjen nyaralni, melyik lakónegyedben vegyen összkomfortos steril lakást.
Ha találkozol vele, jobban teszed, ha Te sem fogsz jópofizni, csak engeded felerősödni magadban az érzést, hogy titokban Te is egy Sötét bunkó vagy.
Hogy mitől ilyen? A Pale ale, Carafa II, Chocolate, Caramünch II malátáktól és a bőségesen adagolt Simcoe, Citra és Cascade komlótól.
Hol tudsz vele összefutni? nézz utána >>>