Tegnap este a Csehországból frissen megtért Főzdevadász jóvoltából csapra vertünk egy óriási palack cseh kézműves sört: a Pegas Novy Goldot.
Főzdevadász kecójában nincsenek hagyományos fehér falak, ő ugyanis úgy hasznosítja a függőleges terepeket, hogy polcokat rak fel, és azokra meg sörösüvegeket, jót, rosszat, olcsót, drágát, mindennapit és különlegeset, csatosat és pillét, mindenfélét. A gyűjtemény lényege, hogy mindet ő itta meg, és nagyjából emlékszik is rá, hogy mi volt bennük. Ez persze nem mindig kellemes munka. A minap például ő is kapott a Stadleres áldásból. Megitta. Rákérdeztem a másfél literes Arany Ászokos pillepalackra. Azt is megitta. Nagy nehezen lenyomta. Nem önt ki sört – ezért tisztelem, én az ilyesmiből két kortyot bírok…
Ez persze a gyűjtemény kisebbik és érdektelenebbik része, és tegnap este egy különlegesen szép darabbal gazdagítottuk a kollekciót, mert a brnói Pegas olyan, hogy már az üvege is tiszteletet parancsol. 2 literes kancsóra emlékeztető kövér fekete tekebábú, derekán fémöv, ami aztán generózus ívű, nagy fémfülben végződik, kell is neki a jó fogás, mert az üveg is jó nehéz, az első töltésnél így is figyelni kell, hogy ne locsoljuk ki.
A brnói Pegas – Pegazus – Hotel földszintjén elhelyezkedő látványsörfőzde azt állítja magáról, hogy az első morvaországi sörfőzde, az U Fleku után a második csehországi sörfőzde, és egyben az ország legnagyobb volumenű házisörfőzdéje, ami önmagán kívül 5 másik éttermet/sörözőt is ellát sörrel.
A sör színe mélyborostyán és opálos, hiszen szűretlen. A habja kövér, de nem nagyon sűrű, viszont van egy érdekes barnás színe. Némán kortyolgatjuk, nem akarok előreszaladni az értékeléssel, az első megállapítás az, hogy jó pinceíze van, mint valami súlyos, fahordóban érlelt bornak, miközben nem emlékeztet borra. Én azt mondom, trófeák, agancsok a pince-étteremben, leginkább erről mesél ez az íz. De aztán figyelni kell a komlóra is, mert ha szelíden is, de határozottan jelen van egy nagyon finom, gyümölcsös komlóíz, mintha egy bátortalan IPA-idézet volna, a hidegkomlózás kegyetlen túlrajzoltsága nélkül. Ahogy melegszik, a pince-íz lassan földes ízzé szelídül/erősödik, és erősen érződik a sör frissessége, a házi-sör jelleg. Ez a házisörös frissesség azonban esetünkben 16 ballinfokkal felfegyverkezve érkezik, az alkohol valahol 6-7% körül járhat, úgyhogy az élmény nem emlékeztet az átlagos magyar szőke házi-sörökre – persze ebben a mezőnyben is vannak különleges esetek, lásd: Bauer. Nagyon szépen fogyott a borostyánszínű cseh óriás, ezt a 2 litert tényleg nem volt nehéz munka felszippantani. Annyira nem, hogy aztán még levezetésnek egy Radegastot is meg kellett innunk, a szépemlékű Maros utcai étterem emlékére (amit a régiek még Radegastként ismernek) Ez levezetésnek pont jó volt, Csehországban is vannak közepesen érdekes, nagyipari sörök, ez ilyesmi volt, mindazonáltal nem kellemetlen, de sehol sincs a Pegas szerető melegségéhez képest.
