A Ráday utca Kinizsi utcai vége felé sokáig tartotta magát egy hagyományos szocreál kocsma a savanyú borával, kockás terítőivel és esztétikus Arany Ászokos megjelenésével. Nem tudom mikor szűnt meg, de szombat este, amikor ott jártam már Manga Cowboy-nak nevezték és noha valamiképp emlékeztet régi önmagára, modern hely lett belőle – és nem is rossz, mint látni fogjuk. Itt találkoztam Péter Annával, a Malackaraj feltalálójával. Első sztárinterjúm.
Milyen sört iszol?
Most éppen Budweiser Samsont. Amúgy otthon főleg Pilsner Urquellt. Régebben tartottunk egy vakkóstolást, hogy eldöntsük, ez a Pilsner ügy csak előítélet vagy tényleg nincsen jobb, és lám, mindenki azonnal felismerte a Pilsnert, ami első helyen végzett, a második a Soproni lett, miközben viszonylag jó nevű sörök végeztek messze az utolsó helyen, de a Kőbányai pl. az alsó harmad nyertese lett.
Mit csináltál, mielőtt gasztroblogger lett belőled?
Cegléden nőttem fel, aztán az Iparművészetire jelentkeztem textiltervező szakra. Egészen biztos voltam benne, hogy nem akarom, hogy mások mondják meg, mit csináljak, és nem fogok egy unalmas munkahelyen csücsülni naponta 8 órát. Az Ipar valamiféle önkifejezésnek tűnt, ezért mentem oda, de hamar rájöttem, hogy nem érdekel igazán. Viszont be kellett fejezni, kudarcnak éreztem volna, ha otthagyom és én is a „diploma kell –hogy minek, az nem számit” - szellemben nőttem fel. Ezért kezdtem külföld felé kacsintgatni, és egy ösztöndíjjal leléptem Olaszországba. Három évet éltem Carrarában, de nem volt igazi sikerélmény, semmiféle rendes munkát nem kaptam.
Hogyhogy most nem divattervezőként ismerünk?
Az inges cégem nem egy mellbevágóan kreatív vállalkozás. Hagyományos férfiingeket készítünk, de nem én varrok, inkább ügyfélkapcsolati manager vagyok. Kitalálom az ügyfelekkel, hogy milyen inget szeretnének, ott ők fontosak, nekik kell megtalálni a megfelelő alapanyagot, nem én valósítom meg magam a ruhásszekrényükben.
A ruhatervezés már az egyetemen sem elégített ki, 16 évesen nehéz nagy biztonsággal eldönteni, mi legyen később. Ebben a korban a hormonok diktálnak, és csak arra tudsz gondolni, hogy kivel, mikor és főleg, hogy hol dugjál, viszont az a vicces, hogy pont ebben a korban kell eldöntened, mivel akarsz majd foglalkozni, amikor már van hol dugnod. Egyébként állatorvos is akartam lenni. Az egyértelmű volt, hogy bölcsész nem leszek.
Hogy kezdtél írni?
Nem vagyok az a tipikus cégvezető, akit maximálisan kielégít egy vállalkozás igazgatása, ezért itthon erősen unatkozni kezdtem.
Egy női magazinnak kezdtem el irni – a Fashion for Women azóta megszűnt. Eleinte divatról, majd csináltam egy autósrovatot, mert az jobban érdekelt. Van egy régi kockavolvóm tökéletes állapotban, igazi hobbiautó, ritkán használom és akkor is csak kikocsikázásra, néha elmegyünk vele fagyizni. Szeretnék lassan venni mellé egy másikat – valami 60’, 70’ évekbeli amerikai dögöt. Valószínűleg Mexikóban vesszük majd meg és hazahajókázik.
A lényeg, hogy a női újság autósrovatából elvágytam a TotalCarba, írtam a Winklernek és ő befogadott. Igazából nem csak a TotalCar, inkább a Winkler miatt mentem oda. És nagyon bejött, sokat foglalkozott velem, gyakorlatilag ő tanított meg írni, sokáig minden írásomat átbeszéltük, kijavítottuk.
Hol tanultál főzni?
Otthon, autodidakta módon. Elköltöztem otthonról, valamit enni kellett, pénz nem volt, muszáj volt valamit főzni, ha nem akartam vackokat enni, márpedig nem akartam.
Otthon jókat ettetek?
Anyám nem főz túl jól, a nagymamám, és a dédim annál inkább, én pedig sokat voltam velük. Rég meghaltak, és jellemző módon most próbálok rájönni, hogy voltak azok az ételek, amiket ők főztek.
Mi a véleményed a sörről, mint konyhai alapanyagról?
Szerintem csínján kell vele bánni, keserű, durván elfedi az ízeket. A sör alapvetően masszív alapanyagokhoz megy – hús, hagyma, krumpli, fokhagyma, répa. Nehéz vele játszani, főleg sertéshúshoz tudom elképzelni, mint a hasalja, császárhús. A múltkor főztem egy ilyet: hasalja, meg csülök asztalszilvával és sörrel, az nagyon jó volt.
Viszont zseniális találmány a sörtészta, például harcsa sörtésztában! De a tésztában a sört lehet helyettesíteni fehérborral, pezsgővel is.
Honnan veszed a receptjeidet?
Sok szakácskönyvem van, de az egyik legfontosabb ihletforrás az epicurious.com.
Milyen ételekhez iszol sört?
Sok mindenhez. Ahhoz, ami a bort kinyírja, például ecetben főtt húsokhoz, mindenféle brutális, csípős, összetett, sokfűszeres, egzotikus ételhez. De amúgy nagyon keveset iszok mostanában, egy éve nagyon lefogytam, és azóta nem bírom a alkoholt, a múlt hónapban meg gyomormérgezést kaptam egy külvárosi kínaitól, és azt is diétával kúráltam, akkor elég sok sört ittam, mert enni nem tudtam. És ez a rendes kínai-betegség szindrómámon túl volt – nagyon nem bírom a nátrium-glutamátot-. Wang-mestert mindenki isteníti, én meg akár kifelé jövet az ajtóban kihányom a vacsorát.
A mexikói ételhez is jól illik a sör – megvan a maga harmóniája, amihez nemigen lehet már hozzátenni semmit.
Hogy állsz a sörkorcsolyákkal? (– közben a boltvezető egy tál kókuszban panírozott rákfarokkal lep meg minket, ami jobb, mint bármi, amit én eddig sörkorcsolyában kigondoltam, és tökéletesen illik a visszafogott, szalmás komlóssága mellett mindenekelőtt édeskés lágerhez)
Inkább a borkorcsolyákban van gyakorlatom. A Tokaji Nyitányra készítettem egy isteni malacpástétomot, ami szerintem nagyon jól menne sörrel, legfeljebb a konyakot kell elhagyni belőle. A borhoz könnyű korcsolyát készíteni, kóstolgatod, és hamar rátalálsz valami harmóniára, például megérzed benne a bodzát, és akkor keresel mellé valami bodzásat. A sörrel ilyet még nem próbáltam.
Honnan ered a hússal való intenzív viszonyod?
Amúgy nem eszem mindennap húst – legfeljebb heti két-háromszor. A hússal könnyű sikerélményt elérni, nem kell vele sokat dolgozni, és nagyon fog ízleni mindenkinek. Persze kell hozzá egy jó hentes, ahol hozzáférhetőek a jó húsok. A húst lehet szenvedéllyel szeretni, rajongani érte, szeretni az állatokat, akikből készül.
Amit minden nap tudnék enni, az a hal, viszont nem érdemes róla túl sokat írni, ahogy rengeteg salátát is eszem, de arról aztán végképp csak nagyon ritkán írok, nem is rajongok érte, csak szeretem. Egy jó saláta nagyon melós és legalább olyan drága, mint a húsétel, Magyarországon színesen táplálkozó vegának lenni drága és nehéz dolog lehet, pláne télen.
Végeredményben mindent szeretek, ami jó minőségű alapanyagokból készült és nincs összemaszatolva hibás technológiával, zavaros fűszerezéssel.
Nem vagyok fűszermániás, inkább a jó alapanyagokra izgulok, natúr, egyben sült húsokra például. Egy ilyen darab elkészítése nem egy kreatív dolog, nem lehet vele játszani, mint egy pörkölttel: a húsnak ökölszabályai vannak.