Az első izgalmas sörfőzde mindjárt az osztrák határ túloldalán, Salzburgtól húsz kilométerre várt – a Schönramer Brauerei, ami leginkább a wyomingból Bajorországba települt sörfőző, Eric Toft miatt híres, akinek az IPA-ját FK már kóstolta.
A Schönramer Brauerei errefelé nem szokatlan módon a főutca mindkét oldalát elfoglalja és vagy 5 nagy épületből áll, köztük egy étterem és egy gasthaus. Itt még csak barátkozom a ténnyel, hogy a kis bajor főzdék átlagban tízszer akkorák, mint a kis magyar főzdék. A sörfőzde 1780-es alapítása itt nem számít különösen ősinek, inkább fiatalnak. A tíz darab nyíltkádas erjesztő sem különlegesség, de ez már nincs mindenhol. Pedig Bajoroszágban úgy fest, ez az igazán jó sör egyik titka. A hatalmas tároló, erjesztőkapacitás is itt lep meg utoljára, a kis bajor főzdékben tucatnyi 20-30 hl-es láger- és drucktankok sorjáznak.
Eric Toft viszont annál szokatlanabb. Wyominban született, Belgiumban tanulta a sörfőzést, és bajor felesége mellé telepedett le itt, Bajorország délkeleti csücskében. Húsz éve él itt – tiszteletbeli bajornak számít. De minden bizonnyal elvárják tőle, hogy hozzon valami amerikai okosságot, pedig amikor ő ide áttelepült, akkor még az USA sem volt az a sörmekka, mint manapság. A szortiment kétarcú. A szokásos pils, a helles, a weizen, ezek jóféle, hagyományos – kicsit talán édeskésre hangolt – bajor alapsörök. A szortiment másik – amerikai hangulatú – végén a két csúcs: a Bavaria’s Best IPA (amit Eric’s IPA-ként már kóstoltunk) és egy Bavaria’s Best Imperial Stout, ami a kóstolósor legvégén kerül elő. Nagyot is szólt, szénfekete csoda, a De Molen nem csinál jobbat. Később majd kinyitok egy üveggel.
A bajor alapsörök és az amerikai csúcssörök közt azonban megbúvik egy finomabb különlegesség, egy helles bock, azaz egy 8%-os világos baksör helyes 70-es éveket idéző retrónémet címkével - egy kis modernizmus egy kis hagyomány.
A Bock kitöltve nagyon sárga és nagyon fehér a habja, mint a legtöbb schönraminak. Illatában méz maláta és egy kis pikáns élesztő. Belekortyolva ropogós, friss malátás kezdetet érzünk éles édességgel, amit nagyon határozottan követ a komló. Ahogy a maláta mézédessége birkózik a komlóval szép karamelles, kandírozott gyümölcsös ízek sorjáznak, de végül a komló győz és a sör íze egészen földes szárazságban végződik. A germán világos baksörök általában émelyítően édesek és erősek, ez itt a legjobb, amit ebből a műfajból ittam - egyszerre édes és frissítő a nagy alkohol ellenére: szépen dolgozik benne a környéken előszeretettel használt gourmet-komló, a Saphir.
Alfred Oberlindober, a sörfőzde tulajdonosa büszkén mutogat egy régi reklámanyagot.