Régi félreértés, ideje eloszlatni: a Főzdefeszt nem a nagyüzemi sör ellen jött létre! A Főzdefeszt azért jött létre, hogy megtörje a nagyüzem kulturális és piaci hegemóniáját, helyet adva a sokszínűségnek, kultúrát csempészve egy méltatlanul lesajnált gasztronómiai szcénába. Sosem határoztuk el, hogy multi hozzánk nem jöhet. Azt határoztuk el, hogy silány tömegterméket nem engedünk be a fesztiválra és amikor körülnéztünk, a nagyüzemekben nem nagyon láttunk mást. Kukoricás, buborékos, ízetlen spórolós vackokat, és olyan lózungokat, hogy „a magyar ízlés szereti a kukoricát a sörben”.

De a Pilsner Urquell már akkor is kivétel volt. Először talán 2012-ban jártunk Kőbányán, hogy megkérdezzük, nincs-e kedvük bemutatni a Pilsner Urquell-t, mint kb. az egyetlen jó itthon kapható nagyüzemi sört. Akkor azonban a Dreher erre még nem volt felkészülve, de közben Pilzenben szorgos kezek már dolgoztak a PU rebrandelésén.

Ma, ha a Pilsner Urquell-re nézünk, úgy érezzük, nem dolgoztunk hiába. Végre egy alapos és pontos válasz a sörforradalomra attól a sörfőzdétől, ami 1842-ben kirobbantotta az előző sörforradalmat aranyszínű pilzenijével, melyről azóta a világ söreinek jó részét mintázzák. Pár évnyi identitás és minőségvesztés után a gyár összekapta magát, megszüntették a külföldi bérfőzéseket, piacradobták az addig csak Pilzenben csapolt szűretlen, pasztőrizálatlan verziót, újranyitották a gyár kádárüzemét és nekiálltak kis 25 literes hordókban fesztiválokra járni, melyeken megjelentek a gyár sörmesterei és terjesztették az igét. Magyarországra 250 literes tankban hozzák a sört, ami a Pilsner másik minőségi fejlesztése. Eddig ilyesmi csak a legnagyobb prágai kocsmákban volt, most azonban itt Pesten is letelepítették az elsőket!

És ami a legfontosabb: a sör is nagyszerű! Ezt akartuk megmutatni nektek a Főzdefeszten!

11. Főzdefeszt
Június 10-12
Városligeti Napozórét

fb event >>>

Nagy örömmel jelentjük be, hogy idén, 2016 június 10-12-ig tizenegyedszerre is megrendezzük az első hazai kézműves sörfesztivált, a hazai sörszcéna legnagyobb és legfontosabb eseményét, a Főzdefesztet.
Ismét új helyszínen leszünk, de nem túl messze az eddigiektől – ezúttal a Városligeti Napozóréten –egy percre az Olof Palme sétánytól, a PECSA szabadtéri színpada mögött - rendezzük meg a fesztivált, ami még az eddigieknél is több lehetőséget nyújt a sörrel és street-fooddal piknikezésre.
Mert, ahogy eddig megszokhattuk, a több száz féle magyar és külföldi újhullámos sör mellé több tucatnyi street food árus és food truck kínál harapnivalót.
Idén egy kicsit finomítjuk a Főzdefeszt koncepcióját és mivel egyre-másra alakulnak a magyar sörfőzdék – az eredeti koncepciónkhoz visszatérve – inkább a hazaiakra koncentrálunk, mint a külföldiekre.
Nagy és feltűnő változás lesz, hogy két évnyi kísérletezés után elhagyjuk a fesztiválkártya használatát, és ismét mezei készpénzzel tudtok fizetni mindenért.
A 11. Főzdefeszt a „The Return of the Lager” alcímet kapja, mert célunk, hogy a vibráló IPA-k, és az elegáns stoutok mellett kezdjünk el jobban figyelni arra a fajta sörre, ami a mindennapjainkban legnagyobb sűrűséggel vesz körbe minden magyar fogyasztót. Az elmúlt években kinyitottuk Pandora szelencéjét és beengedtük a rengeteg újhullámos sörműfajt, most viszont a saját házunk táján kell rendet raknunk!

The Return of the Lager

Ma már nyilvánvaló, hogy a sörforradalom lázas évei utáni piaci rendeződésnek fontos szereplője lesz a láger és a pilzeni, hiszen a világnak ebben a felében ezek a sörtípusok felelnek meg a legjobban a gasztronómiai kihívásoknak, az ivási szokásoknak és elvárásoknak, valamint a söröző nép ehhez lett hozzászoktatva az elmúlt másfél évszázadban.
Így fokozott figyelemmel követjük, mondhatni keressük a jövő lágerét, pilzenijét. Mert ha ezen stílusok újra el is foglalják helyüket a sörpiac mennyiségi csúcsain, az biztos, hogy nem vészelik át változatlanul az elmúlt évek és a jelenleg is folyamatosan zajló sörpiaci átalakulás viszontagságait, és az új láger/pilzeni nem ugyanaz a sör lesz, mint a régi kedvenc.
A legfontosabb változás lesz, hogy nem számít majd jónak egy láger, ha nincs határozott és karakteres íze. Azért a 2000-es évek elején itthon is és Németországban is elfogadhatóak voltak a jellegtelen, szénsavas fémízű, mondjuk korrekt és amúgy szigorúan szakmai szemmel hibátlan lágerek. Nem számít majd jónak a pilzeni, ha nincs szép komlókaraktere.
Ugyanakkor nem számít majd jónak, ha főtt kukoricás mellékíze lesz, vagy túl van komlózva, esetleg gyümölcsös ízvilága támad vagy lapos a karbonációja.
Az új láger tehát jobb lesz, mint a régi, a nagy kérdés, hogy ki találja meg a legvonzóbb új ízeket és minőségeket ebben a pénz-és időigényes, mégis visszafogott és szűkszavú stílusban, melyben nem annyira az egyéni virtus és invenció, inkább az alázat és a hagyományok intelligens újraértelmezése hozhat sikert.

3 éves az Élesztő és erre az alkalomra a tortán kívül egy csomó érdekes fejleménnyel készültünk!

Először is engedjétek meg, hogy bemutassuk az Élesztő Sörműhely új arculatát, a Yeast Wörks-öt! Eleinte csak úgy önmegvalósítottunk, de mostanra egyre komolyabban vesszük magunkat, lett egy egész jó kis szortimentünk, egészen jó kis sörökből, most a termelés állandósításán dolgozunk és lassan az Élesztő falain kívül is elkezdünk terjeszkedni. A hétvégén a Frissítő Sörkoktélbárban tulajdonképpen Yeast Wörks csapfoglalás lesz, együtt lehet majd kóstolni a Black Mammát, az Egymilliárd Megawattot, a Propagandát, a C10-et és a IIi. Első hazai Cask Ale-t (amit persze külön erre a célra felszerelt pumpás csapból csapolunk)

A Yeast Wörks szortiment legfrissebb darabját is pénteken, április 8-án mutatjuk be! A III. nevezetű első hazai cask ale korszakalkotó újdonság, amit a londoni Signature Brewery-vel és a Hübris csapatával együttműködnve a Guri Sörfőzdében főztünk. Nagy Britanniában ugyan tombol a cask-ale őrület, a kontinensen – vagy bármely kontinensen - ez igencsak ritka sörfajta. Nem nyomás alatt álló KEGből, hanem teljesen egyszerű hordóból „cask”ból csapoljuk, amiben egyúttal a másodlagos erjedés is zajlik, aminek köszönhetően ez a sör nemcsak, hogy nincs túltolva szénsavval, de egyenesen életben van, amikor a szánkhoz emeljük. Még erjed. Hihetetlenül friss, könnyed, fennkölt.>>>

Ahogy tavaly, idén is begyűjtöttünk nektek néhány hordó „támogatói” sört, ami azt jelenti, hogy mi is ajándékba csapoljuk nektek! Csak ezúttal angol barátaink söreit adjuk nektek: Crate és Northern Monk sörök lesznek az ajándékcsapokon!

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy régi tervünket megvalósítva kiadjuk PROPAGANDA nevű fanzinünket, melyet a Propaganda sörhöz fogunk adni. És majd meglátjátok mi lesz benne!   

Csinálunk valami egészen meglepőt is! Barátokat találtunk a boros szcénában és velük nyitjuk szombat délután az Élesztőház udvarán a pop-up fröccsteraszt tapaszokkal, és ami mögötte van: VinoPiano borbárt! >>>

Mindemellett figyeljetek a District IX-ra, melyet azért hoztunk létre, hogy felhívjuk a figyelmet a kilencedik kerületben elburjánzó kézműves söröző-reneszánszra. Pénteken és szombaton 1999 méteren 99 csapon kóstolhattok jó sört a Kálvin téri Monyótól az Importerig! >>>

Az egész világ egyre jobban figyel a pilzenikre, de különösen Közép-Európa, ahol e stílus megszületett, és melynek legkomolyabb érdeke fűződik hozzá, hogy a stílus meg is újuljon.
Így Németországban sörértő körökben fel-felbukkanak igazi vidéki ódon pilszek, melyeket egy darabig körbehordoznak, mint talált kincset. Ilyen a Mortz Fiege Pils is. Tökéletesen hozza az áporodott német vidéki designt, és a tartalma is önazonos.

Ami nem azt jelenti, hogy rossz volna. Sőt. Karakteres, szép, földközeli. Világos szalmasárga pils, könnyűszerkezetű, világuralomra tör habbal. Íze teljesen a malátáé, de mégsem édes. Olyan, mintha a keserűsége is a malátából fakadna, ami szinte ki van zárva, hiszen ez a szín egy csepp karamell- vagy pörkölt malátát sem látott. Az biztos, hogy ez valami nagyon organikus komlózás, főleg a keserűkomló érződik. Tettnanger és Perle. Az aromakomló kicsit elveszítette a harsány szépségét, tekintve, hogy túl sokat vártam a palack felnyitásával.

Az északnémet pils az egyik legszebb ital a világon. A Moritz Fiege egy százötven éves főzde az észak-rajna-vesztfáliai Bochum városkában.

Kiss Gusztáv először tavaly tűnt fel a hazai sörtérképen egy rakoncátlan, direkt nem keserű IPA-val, most ismét kaptam tőle egy üveg sört, ami annyira megtetszett, hogy ideteszem.

Az Utazó a lehető legsimogatóbb, kényelmes és barátságos porter. Porter tehát nem stout. Gusztáv megint oktat – mindenki összecsúsztatja a két műfajt, még a szakirodalom is hagyja összefolyni, de Gusztávnak van saját elképzelése arról, milyen egy porter.

Szép fekete persze, világosbarna habbal. A műfaj eklatáns példája. A medvecukros felhangok mellett feltűnik a tökéletesen kiegyensúlyoztt édes-keserű balansz. Noha nincs benne egyetlen derékszög, él, se keménykedés, egy cseppet sem cuki a sör. Van benne valami ódon könnyed vizesség, abban egy száraz komlós kontraszt, amitől elegáns és könnyen iható lesz. Valódi retró sör, a címke pedig a steampunkot is idecitálja. Rézszegeccsel kivert, keményre tömött bőrfotel egy viktoriánus jövőből.

A zürichi srácok – Herr Rizziék – valamiért azt hiszik, hogy a zürichi craft-beer scene nem elég fejlett, ezért minden hónap első keddjén sörkótolókat tartanak külföldi vendégekkel és vendégsörökkel, hogy ráneveljék a jó svájciakat a kézműves sörre. Múlt héten én vittem nekik magyar söröket.

Herr Rizziék - Laurent, Joachim és Katie

Hamar kiderült, hogy túlszerénykedik a dolgot. Eleve az, hogy a kedd esti sörkóstolóra 130 jegy fogyott, azt mutatja, hogy bőven van érdeklődés. A félmilliós városban van két világszinvonalú craft-beer kocsma – az
Erzbischof és az International - és jó pár bárban lehet kapni amerikai, olasz söröket.

Erzbischof - 25 csap+2real ale, Rebecca, a norvég üzletvezető

A svájciaknak van egy ilyen becsípődésük, hogy ők nagyon provinicálisak, vidékiék és nem értenek a nagy európai dolgokhoz, álmodozó értelmiségi barátaim irigykednek a néhai abszolút monarchiákra és kínosnak érzik a kis-stílű céhes múltat.

Nevetséges. Lenin, Röntgen, Escher és a Dada városa a mai napig bizsereg a kreatív energiáktól, mindenfelé művészet jön szembe, főleg modern, az építészet elegáns, a boltok stílusosak, a nők jól öltözöttek, a hátteret az alpesi fenyvesek, és a szikrázó hóval fedett meredek rétek szolgáltatják, a levegő őrjítően friss. A kocsmák, bárok sokfélék, tele vannak és hajnalig nyitva vannak, és egy csomó jó sört lehet inni.

A Nebuleuse igen jó sörfőzde - az Embuscade olyan, mint a Grabanc, csak illatosabb

A Bombastus a raperswilli Bier Factory xanthohumolos söre, a toxikológusként végzett Katie Pietsch főzte, elég jó, cimkéjén Paraclesus, merthogy ő is itt élt

Stephan és Marcus, a helyi Főzdefeszt - ProBier Craft Beer Festival, Zürich - szervezője az International Barban

A Fork & Bottle a városszéli felüljárók árnyékában megbúvó abszurd kis étterem, amit Mike, az amerikai tulaj 5 éve vett át egy kifejezetten rossz hírű étteremtől, a bejáratnál a mai napig lézengenek út szélén dolgozó lányok.
Ide tehát direkt ki kell jönni, ezzel együtt az egyik legmenőbb étterem lett Zürichben és a Herr Rizzi craft-beer nagyker csapata, amikor meghívott, hogy mutassak be egy pár magyar sört Zürichben, ide szervezett egy sörvacsorát, ami egészen csodásra sikeredett.

Menü:

Hübris: Chorongi
Konfitált kacsa crostini házi chips-szel

Monyó: Flying Rabbit
Nyúl és erdei gomba pite vadjus-vel

Brewdapest: XSmoke
Mézes császárhús párolt Szt. Jakab kagylóval és sütőtökpürével

Legenda: Hableány
Homáros szendvics házi briósban jégsalátával és Kewpie majonézzel

Legenda: Brettannia
Kéksajttorta céklával és mustárlevéllel

Yeast Wörks: Black Mamma
Brownie csokoládéganache-sal és Black Mamma fagylalttal

Mindegyik nagyon finom volt, de a homárburger és a kéksajttorta elképesztően izgalmas volt. A kéksajt és a Brettannia hihetetlen páros alkotnak.

A Londoni sörrobbanás egyik legnagyobb nyertese és legsikeresebb vállalkozása a FourPure Brewing Co. Daniel és Tom Lowe 2013-ig adatfeldolgozó központokban dolgoztak,és csak otthon a sufniban főzték a sört maguknak és barátaiknak – ahogy az lenni szokott.

2013-ban azonban irányt váltottak, összeszedték a tőkéjüket, és megvettek egy régi 3000 literes sörfőzőberendezést valahonnan Közép-Angliából, leszállították Londonba és felállították egy bermondsey-i ipari parkban. A tankokat maguk tervezték hozzá, és nekiláttak, hogy megtalálják a helyüket az ígéretes londoni piacon, amikor történt valami. Csak sört akartak főzni, de a főzde az arcukba robbant, az indulás után szinte azonnal kinőtték a kapacitásukat, aztán újra és újra. Mára 30 alkalmazottal dolgoznak, az eredeti terem pedig színültig van 7500 literes tankokkal és tavaly kénytelenek voltak hozzábérelni egy másikat, idén pedig egy harmadikat. Az eredeti teremben maradt a főzés és az erjesztés, a másodikba kerültek a 100 hektós készsörtartályok és az új olasz gyártmányú dobozoló gép. Ez a terem amúgy vagy száz méterre van a főzőháztól – egy százméteres szabadtéri hűtött csövön át csorog a sör a készsörtankokba. A harmadik terem készárúraktárként funkcionál.

A gyors és látványos növekedésben része lehetett annak, hogy alig egy évvel az indulás után átálltak a palackokról a dobozokra, meg persze annak is, hogy volt tőkéjük növekedni, és a növekedést ésszel, szerényen hajtották végre, egyszerre figyeltek a piacra és a saját minőségük megtartására, nem próbáltak olyasmit csinálni, amihez még nem voltak elég érettek.

Tom elmondása szerint ma is azzal küszködnek, hogy mederben tartsák a kereslet nyaktörő iramú növekedését, és ne készítsenek több sört, mint amennyit jó minőségben meg tudnak főzni.

A végső titok persze a receptekben rejlik. Sok utazgatás után – melybe belefért egy Birmigham-Budapest bicikliút is - nyíltan és őszintén amerikai ihletésű söröket főznek. Vidám, dinamikus ízek, közepes test, jól összerakott struktúrák, egyszerre populáris és komplex minden sörük. Mindegyikben van valamiféle bizsergő energia, és modern elegancia – high-life életérzés, amihez Londonban nagyon értenek. Mindez persze valamiféle sörfőzői alázaton nyugszik, amit a nevükkel is igyekeztek kihangsúlyozni – a FourPure a sör négy alapelemére vonatkozik. Nagy jövőt jósolunk nekik, és hamarosan bemutatjuk a söreiket az Importerben is!

Idén negyedszerre tartják meg, és ha jól látom, most robbant be rendesen a sztori. Méretében duplája lett a tavalyinak, és izgalmas keresztmetszetét adja a robbanás közepén lévő londoni sörszcénának még akkor is, ha sokan nem voltak ott, akik pedig amúgy számítanak – pl. Crate Brewery.

A bérleti díj amúgy nagyon drága, 2000 font körül van, és ide a kiállító nem azért jön, hogy pár száz font profitot hazavihessen, hanem hogy jelen legyen, ott ahová a kíváncsi közönség a tekintetét irányítja.

Az idei CBR különlegessége, hogy már magyar sörök is jöttek, Zsembery Jenő jóvoltából, aki Londonban alapított importcéget, BrewWave néven. Hozták az osztrák Brew Age-t, a horvát Zmajskát és öt magyart – Hopfanatic, Csupor, Galaxis. Balkezes, Monyó. Róth Zolival és Nyaras Tamásékkal nem találkoztam, de Kiss Tomi és Csuporék teljes életnagyságban képviselték a magyar sörfőzést.

Sikerült fondorlatos módon hozzájutnom egy Rodenbach Vintage Edition-be, ami amúgy nem különbözött nagyon a Grand Crue-től, illetve megittam egy csomó Brewdog Elvis Juice-t, ami tele van grapefruittal, és leginkább egy macsó after shave aromatikáját hordozza.

Amúgy szinte lehetetlennek tűnik átlátni most a londoni sörvilágot, mert annyiféle új jelenség van rajta, és kevésről derült ki egyelőre, hogy valójában mennyit is ér. De azért teszek néhány kísérletet, pl. elmegyek a sarki Borough Winesba, ahol nem olyan régóta sört is árulnak. Illetve ellátogatok egy pár sörfőzdébe.