A jó élő zene Budapesten ritka, mint a rózsaszín holló. A Polo Pubban nemcsak az élőzene volt jó. Erre mifelénk azt szokták mondani: olyan, mintha nem is Budapesten lenne. Jó pl. a berendezés. Semmi különös, sok fa, angolos pub-hangulat, de rendben van. Kívülről is jó hatást…

Végre sikerült eljutni a pár hete viszonylagos zajkeltés közepette megnyitott Ferdinand cseh sörházba, ráadásul nem is egyedül, hanem egy rakás csivitelő sörblogger társaságában.  A Szív utca és az Aradi utca sarkán nyíló borvendéglőből lett söröző a múlt héten…

Megértem azt a zöldfülű kocsmatölteléket, aki a XI. kerület kocsmáit messzire elkerüli. Itt még számos autentikus hely él és lélegzik, olyan helyek, melyek magukon viselik a törzsközönségük életét, és ilyen életgubancokba a kívülálló nem szívesen sétál be, néha…

Állítólag szerveződik valahol a mélyben egy sörblogger-találkozó, mi e nemes ügyet egy szűk-körű sörblogger-találkozóval kívántuk előmozdítani valamelyik este, amikor Sertepertével és  Serkoptatóval elmentünk a Király utcába egy kocsmába, ami annyira kellemes és…

A Hajós utca észrevétlenül valóságos kis gasztro-utcává vált, legalábbis az itt dolgozó ismerőseim szerint, akik a hentesárutól a túlérett kéksajtokig mindent pár száz méteren belül szereznek be. És ez még nem minden: az utcán végigsétálva számtalan sör logóját…

Régi, régi dal/Jut még eszedbe kedvesem/a boldog ifjúság,/az erdőszéli kis patak,/s a régi jó barát? A régi-régi dallal együtt azonnal felbuktak bennünk a jóindulatú gúnnyal fűszerezett nemzeti sztereotípiák, amikor a Mozsár utcai Kaledonia ajtajában állva a szórólapok közt…

A friss hóban a külvárosok is megszépülnek, Rákospalota lakótelepei és kertes házai kényszeredett hálótársakként fészkelődnek a több centis fehér dunyha alatt. Lassú kormánymozdulatokkal kerülgetem a lerobbant buszokat a szűk utcákban, egy reflektorokkal kivilágított…

A Budai Vár sok szempontból különleges hely. Legalább olyan messze van Buda többi részétől, mint az ország többi részéről. Én az ablakomból is látok belőle részleteket, mégse járok arra évekig. A Budai Vár olyan, mint egy bezárt gentleman-klub, melyben egy pár vendég bent…

Én is ismerek olyan embereket, akik húszas éveikben megállnak a fejlődésben, és azután már csak ugyanazt a zenét hallgatják, ugyanazt a kaját eszik, ugyanolyan vicceket mesélnek, és ugyanazokba a krimókba járnak. A nagynevű Crazy Café tele van ilyenekkel. A célpontot alig…

Anyám azt mesélte a Csendesről, hogy ő a hetvenes években járt oda majd’ minden nap, mert kivételesen jó volt a kaja, ott árultak először mindenféle izgi székely fogásokat, ehhez képest én csak egyszer voltam, és egyben utoljára is, mert egy csöppet sem varázsolt el a piros…